Gyúró

Weboldal

Kuldóval teljesen összeépült község. Már az ókorban lakott hely volt, mit a határ különböző részein talált hamvvedrek, kelta és római pénzek, valamint a határ északi részében talált ókori (római telepek) épületkövek és a ma is \\\"római út\\\" nevet viselő régi út igazol.
A település neve valószínűleg \\\"gyúr\\\" ige folyamatos melléknévi igenevéből, más feltevés szerint a szláv \\\"Dúró\\\", \\\"Gyuri\\\" személynévből keletkezett.
A honfoglaláskor a Csák, a Baracska és a Kartal-Kurszán nemzetség vetette meg a lábát a Szent László völgyben, ahol a római út vezetett Ráckeresztúr, Martonvásár, Tordas, Gyúró vonalát érintve Göböljárás pusztánál érte el aquincumi /Óbuda/-Floirana /Csákvár/ - Savaria főutvonalát. Ennek az útnak meghatározó szerepe volt a község életében a középkorban is.
Az első írásos okmány 1340-ben Gyúrót már falunak mondja Érdekes, hogy 3 évvel előbb, 1337-ben Róbert Károly által elrendelt és a budai Káptalan által foganatosított kuldói határjárásról felvett okirat, - bár igen részletes s az összes szomszédos falukat és birtokokat megemlíti, - Gyúróról nem mond semmit. Ettől kezdve Kuldóról a XVII. Század végéig nincs említés. Ez a körülmény arra enged következtetni, - és ezt más körülmények is támogatják - hogy a két község tulajdonképpen egy volt, mivel a község nem egy birtokosé volt: az egyik birtokrészt nevezték Gyúrónak, a másikat Kuldónak. A török hódoltság alatt benépesedett újra s 1650 körül jelentős község, amikor nagyságra nézve a kuruc háborúk szünetében Heister generális 1699-1700 években tartotta főhadiszállását - Rudolf király - a közben megszűnt fehérvári kiváltságos Káptalan birtokában volt falut - hadipénztárnak kölcsön adott 2000 rénus forintért zálogba adta, mint zálogbirtokot; Mária Terézia - midőn rendjüket megszüntette, - 1777-ben az általa alapított fehérvári Székeskáptalannak adományozta.
A római katolikus plébániát 1825-ben alapították, temploma a Szentháromság tiszteletére van szentelve.
A református gyülekezetnek 1628-tól van lelkésze.
Az ágazati evangélikus gyülekezet 1790-ben alakult, templomukat 1856-ban Szakács József budapesti lelkész és Gödör József esperes avatták fel.
A sorsfordító történelmi események nem múltak el később sem nyom nélkül.
1848 szeptemberében 60 szekérrel szállították a kenyérporciót a Borsod megyei nemzetőröket a velencei táborba a község gazdái.
Az I. világháború szenvedéseiből is kivette részét, 61-estek el Isonzó, vagy Piave folyónál vívott kegyetlen harcokban.
II. világháború 60 áldozatot követelt.
A világháborúba bevonult katonák száma: 265, hősi halottaké: 61, hadiözvegyeké: 25, hadiárváké 36. Az evangélikus templom falába emléktáblával örökítették meg.